A dumálásért vagy a sörért?
Elsõsorban a sör miatt. Egyszer elég hosszasan álldogáltam egy kocsmában és amint belépett egy vendég a pultos hölgy szinte azonnal megkérdezte tõle: ?Nemde uram ön is úgy gondolja, hogy nagyon fúj odakinn a szél?? A válasz magától értetõdõen : ?Dehogynem, valóban borzasztóan fúj!? ?És most is fúj?? ?Most is nagyon fúj.? ?Nem gondolja, hogy nem kellene ennyire fújnia a szélnek?? ?De bizony igaza van, tényleg nem kellene!? Ezalatt az illetõ megkapta a sörét és tovább állt a kocsma egyéb termeibe.

Nagy mediterrán kedvelõ, mégis melyik ország, terület a kedvence?
Olaszország és Dél-Franciaország a legjobb, már ami a gasztronómiát és a bort illeti, ennek ellenére Portugáliában voltam a legtöbbször. Hihetetlenül kellemes hely, igen civilizált, bár elég szegény ország. Szívélyes, udvarias, mégis távolságtartó, egyáltalán nem tolakodó náció. Madeirát kitüntetetten szeretem, szerintem a világ egyik leggyönyörûbb helye és a madeira bornak is nagy hódolója vagyok.

Nem érintette meg a vegetarianizmus, vagy az egészséges életmódnak a jelenleg propagált formái?
A különféle életmód-propagandák korunk mítoszai közé tartoznak, amellett jól eladhatók. Viszont ? feleségem hatására ? megismertem és megkedveltem a bio alapanyagokat, egyszerûen mert ízesebbek és jobb minõségûek, mint a többi.

Fogyókúrázott valaha.
Próbálkoztam vele, kivált, ha megint nem fértem bele a nadrágjaimba. Aztán tíz-tizenöt éve nyilvánvalóvá vált, hogy ez hiábavalóság, nem vezet sehová.

Amennyiben marad a szövegelõállításnal, abban milyen elképzelései vannak a jövõre nézve?
Tervezek egy újabb szakácskönyvet. Belejöttem a szakácskönyv-írásba, amellett egy csomó anyagom az elsõ könyvbõl kimaradt.

Receptjeinek a többsége húsétel.
Feleségem majdnem vegetáriánus. Halat eszik, de a marhának, birkának, vaddisznónak ma már nincs otthon piaca, én már szinte csak ábrándozom a hatalmas, párálló, véres koncokról, melyek az életemben oly nagy szerepet játszottak egykor.

Amikor utazgat mindent megkóstol, vagy van, amitõl irtózik?
Nem mondok semmire nemet. Nálam az utazás egyik legfontosabb része a gasztronómiai tájékozódás, fõleg a borok esetében. Preferálom a bortermõ vidékeket, ahol amit csak lehet, megkóstolok, az emberi teljesítõképesség határáig.

Ez mennyiséget is feltételez.
Sokkal jobban vonz a minõség. Ifjú és bohó koromban a mennyiségnek is fontos szerepe volt a napi gyakorlatban, de az idõ elszáll.

Ha már idõ, miként minõsítené ifjúkori önmaga a jelenlegi Váncsa Istvánt?

Hogyan fogad el ilyenformán rendszereket, vagy miként mer vitatkozni velük?
A világ abszurd voltának felismerése nem jelenti a jelenségvilágban létezõ szabályrendszerek tagadását. A jelenségvilág ? a forma ? szemléletében a szabályok érvényesek, az üresség szemléletében nem, de ez a kétfaja racionalitás ugyanarról a tõrõl fakad. Az üresség forma, a forma üresség, a kettõt egyszerre és egyben kell látni, optimális esetben legalábbis. A formában vannak szabályok, melyek megkövetelik, hogy nem csámcsogok az asztalnál, nem késsel eszem a halat és így tovább.

Beszélgetésünk végén - akár viccbõl, akár komolyan ? egy meghökkentõ vallomással minõsítette önmagát: ?Én egy unalmas, fád, szürke ember vagyok!?. Most vagy én vagyok komplett süket és vak párszázezer sorstársammal, vagy Váncsa István kritikai attitûdjével van baj, ugyanis akár az ÉS-ben megjelenõ vezércikkeit olvasom, akár a Heti Hetesben elhangzó körmönfont körmondatain agyalok, mindennek tûnik nekem, csak nem fádnak, unalmasnak és fõleg nem szürkének.